Morgok. Mérges vagyok, hihetetlenül. Elmentünk ma nagy bevásárlásra az Auuuuuuuu ja nem is tudom le lehet-e írni, hova. Mindegy egy nagy bevásárlóközpontba. Az emberlánya azért is utazik már ennyit, és nem a kis boltban vásárol, hogy némi pénzt megtakarítson. Legalábbis a reklámok szerint. Ma 1000 forinttal fizettem többet mint kellett volna. Szóval megtakarításról szó sem volt. Persze okosan odacsábítják a vevőket a mézesmadzaggal. Például Kinder szelet 49 forint! S hogy hogy nem az akció első napján az első órákban, már egy szelet kinder tejszelet sem lapul a pultban. Vagyis van, de csak ötös csomagban majdnem 500 forintos áron. Na jó lenyelem a békát. Veszek cserépalátétet. Jól megnézem az árakat, a legolcsóbbat választom, akkor még nem tudom, hogy úgyis a dupláját fogom fizetni, mert kétszer húzzák le a kasszánál. Ami furcsa nem egymás után. Közbeugrott a banán és ki tudja, hogyan az alátét újra a lehúzóra ugrott. Persze nem veszem észre, hiszen pakolok, és közben a háromévesemet figyelem nehogy eltűnjön A mozarellára 189 volt kiírva, de 230-ért szerepel a blokkon, ahogy a 3 darabos pop cornért 259 helyett 313-at fizettem. Nem beszélve a festékről ami 229 helyett 529, a pizza 1099 helyett 1301 volt. Na nem is sorolom tovább. Csak 1-2-300 forint, de sok kicsi sokra megy ugyebár. Kár, hogy itt még nincs az a rendszer ami Olaszországban néhány áruházban van. Az ember vesz egy kis árleolvasót, és mindent lehúz mikor a kocsiba rakja. A kasszánál odaadja és még gyorsabban is megy így a sor. De ettől még nagyon messze vagyunk...

2009. aug. 9. - vavyan1
Címkék: átvágás, becsapás, bevásárlóközpont, multi Kategóriák: zsémbeskedek
Még nincsenek kommentek

Éppen óvodát keresek a fiamnak. Már május óta vívódom, hogy mi lenne a legjobb neki.Amíg Brigi néni volt az óvónéni, imádott odajárni. Aztán sajnos Brigi néninek "el kellett mennie" és azóta utálja az egészet. Meg is értem, hiszem háromszor voltam tanúja annak, hogy hogyan bántak vele. Más szülők is már aláírásokat gyűjtöttek, de a végén maradt az óvónéni. Nem hiszem, hogy nagy elvárás lenne részemről, hogy ne üvöltözzenek a gyerekemmel és ne ragadják őt meg és vágják majdnem a padra. Főleg amikor nem is rosszalkodott, csak mint a többi gyerek nem ült, hátratett kézzel a padon, hanem játszottak. (Hozzáteszem 3 évesen!) 

Óvodakeresés közben  ráakadtam egy honlapra, ahol ez állt.

 

ŐK MA GYEREKEK...

(Gondolatok a rohanó élet közepette.)

 

 

      Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod, vagy fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz. Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod be az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak a megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra. Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik. Ha most nem sétálsz velük kézenfogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak. Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelyből és amelyre a felnőtt élet felépül.

Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.

 

Engem nagyon szíven ütött ez a pár mondat, és úgy éreztem szeretném mással is megosztani. Ma még nem késő legózni, rajzolni, ragasztani, autózni. és millió más dolgot együtt csinálni a kisfiammal, hiszen a "dagadt ruha megvár".  Alig várom, hogy reggel legyen :-)

 

2009. aug. 7. - vavyan1
Címkék: gondolatok, gyerekek Kategóriák: gyerekek és a világ
Még nincsenek kommentek

Angyal lettél Ott fenn a mennyben. Miért hagytál el engem? Sokszor könnyek szöknek szemembe. Két kézzel kapaszkodom, az együtt megélt emlékekbe. Andikám-hallom a hangod ahogy hívsz. Tudom, hogy bennem örökre élsz. Sajnálom, hogy virág helyett, csak  ezzel a verssel köszönhetlek téged! Drága Nagymamám,  szomorú szívem vigasztaló angyala. Ma ragyogjon neked a Hold, s az ég minden csillaga!
	MAMIKA NAGYON SZERETLEK!

2009. márc. 14. - vavyan1
Címkék: emlék, nagymama Kategóriák: ünnep
Eddig 1 komment érkezett

Sajnos elhervadtak a születésnapra kapott virágaim. Leszedtem a szirmokat pot-purri-nek. Az egyik sárgarózsa még megmenthető volt, így azt a vázában hagytam. Simon meglátta és kétségbeesetten sírva fakadt.

-Mi a baj, Kicsim? - kérdezem tőle.

-Most nagyon szomorú lesz a virág, mert egyedül maradt, nincsenek barátai!- hüppögte.

Alig bírtam megvigasztalni. Megígértem, hogy veszünk neki új barátokat. Olyan megható. Olyan kis érzékeny a kicsi világa. Imádom!!!

2009. márc. 11. - vavyan1
Címkék: gyerekszáj Kategóriák: gyerekek és a világ
Eddig 1 komment érkezett

Ma nem vittem Simikét oviba, gondoltam kimegyünk a piacra. Én imádtam anyukámmal, nagymamámmal piacra járni. Sőt Keresztkével árulni is voltam, a kertjében termett mézédes sárgabarackot a Lehel piacon. Kislányként nagyon élveztem. Nagy sürgés-forgás volt még akkor. A levegőben hol gyümölcs, hol virág, hol pedig a jó kis fokhagymás lángos illata szállt. Ha a nagymamám káposztát vett a néni mindig adott nekem egy kis zacskóban kóstolót, ha gyümölcsöt, abból is mindig kaptam egyet pluszban.

Szerettem azt a világot. Lehet elcsépelten hangzik, de több szeretet volt az emberekben. Persze szerencsére, most is vannak ilyen emberek, de már ritkaságszámba megy. Olaszországban valahogy ez nem halt még ki. Mikor Simivel mentünk bárhova mindenki kedvesen mosolygott rá. A péknél grissinit nyomtak a kezébe, ha sírt nem csúnyán néztek rá, hanem beszélgettek hozzá, a bárban mikor a cappuccinonkat ittuk a „barista” külön készített neki tejhabot egy kis csészébe. A buszon amivel dolgozni jártam anno, megismertük egymást az állandó utasok, sőt beszédbe is elegyedtünk. Volt egy nagyon kedves idős házaspár akikkel sokat beszélgettünk és egy magas, jóképű öregúr, aki régen hajón dolgozott, mint szakács, és rengeteg jó történetet mesélt. Sokszor még beugrottunk kávézni is egy bárba munka előtt. A Piazza della Repubblica téren barátok lettünk az újságárus Francoval. A Porcellino Loggiájában akkor még kis bőr piac volt, ott is mindig köszöntek az árusok.

Sokszor elgondolom, talán itt is ilyen volt régen az élet. Amikor még a nagymamám fiatal volt. Amikor még a férfiak örültek, ha egy nőnek kivillant a bokája,  mikor a villamosra szállt.. J Ezt mondogatta mindig a nagyim. Amikor azt énekelték, hogy: - Odavagyok magáért, a fekete hajáért, egyetlen egy szaváért, mosolyáért. Amikor a vonatokon jókat beszélgettek az emberek és megkínálták egymást a kis hazaival.

Na abbahagyom az álmodozást, talán még ennyi: Szeressük egymást gyerekek, hisz minden percért kár J

2009. márc. 6. - vavyan1
Címkék: emberek, nosztalgia, piac Kategóriák: nosztalgia
Eddig 1 komment érkezett

Karácsony másnapján ébredezés. Mondom Simikének: - Jó reggelt édes kicsi csillagom!

Ő azt mondja: - Jó reggelt édes kicsi Holdam! 

Majd gyönyörködik a Karácsonyfában. -Olyan szépek a díszek a Karácsonyfán!

Mondom: Igen, nagyon szépek.

Erre ő: Te is olyan szép vagy anyukám!

Hüpp hüpp a  szívem kicsordul az érzéstől. De jó, hogy ha más nem, legalább a kicsi fiam mond ilyen szépeket nekem :-)

 

2008. dec. 25. - vavyan1
Címkék: gyerekszáj Kategóriák: gyerekek és a világ
Eddig 1 komment érkezett

December 12

 1821 (187 éve történt)
 Megszületett Gustave Flaubert francia prózaíró, a realista regény atyja (Bovaryné).

1901 (107 éve történt)
 Guglielmo Marconi Nobel-díjas (1909) fizikus, sikeresen végrehajtotta azt a kísérletet, mely során az Atlanti Óceán egyik partjáról a másikra adott és fogadott rádióadást.

 

1915 (93 éve történt)
 Hoboken-ben (New Jersey, USA) megszületett Frank (Albert) Sinatra énekes, zenész, színész 

 

1976 december 12

Kék az ég, december ellenére, még a  nap is haloványan előmosolyodik a felhők mögül. Egy 7 éves kis copfos kislány utazik az egyes villamoson az édesapjával.  Nagyon boldog és izgatott egyszerre. Azt mondja egyszercsak: - Apukám, ez az életem legboldogabb napja.

Bár élete során voltak percek, amikor ezen a kijelentésen elgondolkodott volna.

De a mai napig vallja, hogy ez volt élete egyik legboldogabb napja. Hiszen ezen a napon született meg a kishúga.

Nagyon nagyon sok boldogságot kívánok neked Emcsike!!!

Nagyon szeretünk!!!

 

2008. dec. 12. - vavyan1
Címkék: akkor, húgom, születésnap Kategóriák: ünnep
Eddig 1 komment érkezett

Helyszín: bevásárló centrum rendezvény

Kislány: - Anyaaaa, az a kisfiú ledöntötte a váramat.

Anyuka: - Döntsd le te is az övét!!

Hát igen, nem árt korán elkezdeni a nevelést.  Mire is?!

2008. nov. 16. - vavyan1
Címkék: nevelés Kategóriák: gyerekek és a világ
Eddig 1 komment érkezett

Azt hittem, hogy ez csak egy rémálom, de ráébredtem, hogy sajnos nem alszom. Ez a hotel amiről hónapok óta álmodoztam, hogy milyen szép hetet fogunk eltölteni a kis családommal és a barátainkkal egy koszfészek. De persze ez nem minden. Kezdem az elején.

Hála a fantasztikus kis kütyünknek (értsd: Mio navigációs rendszer), pillanatok alatt megtaláltuk a Happy Hotelt. 3 csillaggal. Így aztán nagyon happyk voltunk mi is. Na nem sokáig. Parkoló ugyanis nem volt. Még jó, hogy kétszer is rákérdeztem, egyszer az irodánál, ahol foglaltuk a szállást, aztán közvetlenül a szállodától telefonon. Valahogy megálltunk és kidobáltuk a bőröndöket, táskákat, babakocsit és társait az autóból. És besétáltunk a hotelba (már elnézést kérek a többi hoteltól). Kicsit gyanús volt, hogy a bevezető úton lévő kerti háncs fotelek és asztalok elég viseltes állapotban voltak, látszott, hogy nem mai csirkék. Kedves hölgy fogadott minket, lift az nem volt. Felcipekedtünk. Kulcs, ajtó, döbbenet. Ez mi? Rendben, hogy egy kicsi luk, végül is nem sokat leszünk itt, csak max aludni.

 

Roló felhúz, még nagyobb döbbenet. Ez borzasztó. Retro érzés. 70' évek SZOT üdülője ehhez képest luxusszálló volt. Igaz a retro úgyis divat manapság, még a végén felszámolják, viccelődtünk az elején.

De aztán kiderült, nem csak a bútorok voltak szétesőben és lepukkantak,

de zsinórok lógtak mindenfelé,

a tükröt valami zöld rágógumi szerű gusztustalan ragaccsal ragasztották oda,

a WC csésze el volt törve, (undorító volt és koszos)

a csap folyt és tiszta rozsda volt, penész mindenütt.

Ha az ágyba feküdtél a hátad a földet verdeshette.

Az egyik szobában leszedték a mosdót, a két csap ott maradt a falból kiállva, a csempével együtt.

A két ágy amit összetoltak, úgymond, franciaággyá teljesen különböző volt. Az ágyban előző lakók kagylói, por és kosz lakozott. A szárító is megér egy képet:  

El nem tudtam képzelni, hogy a majd 3 éves gyerkőcömet abban a fürdőszobában lefürdessem, bár a higiénián kívül az se segített, hogy a vizet nem lehetett beállítani vagy forró volt, vagy hideg. Úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk ezen a helyen eltölteni az egy hetes nyaralásunkat, így telefonáltunk a magyar utazási iroda hétvégi ügyfélszámára. Először nem igazén akartak minket komolyan venni. Megjelent egy hölgy, valószínűleg a társiroda képviseletében. Lenézően körülnézett, legyezgette magát és megkérdezte: -Ma che cosa é il problema? Fa troppo caldo? -Mi a baj? Túl meleg van? -Nem, hölgyem, a baj az, hogy ez nem egy három csillagos szálloda Riminiben amire mi befizettünk. És megmutattuk neki a problémákat. Azt mondták várjunk 5 percet. Vártunk. 5 percet, 50 percet a végén 5 órát. Mire kiderült nem tudnak segíteni, mert szombat este Riminiben 7 emberre elég nehéz szállást találni nyár közepén. Na nekünk mégiscsak sikerült. Az utazási iroda beleegyezett, hogy kifizetik a 2 éjszakát és hétfőre szereznek új szállást! Diadalmenetben kivonultunk a Happyből és átköltöztünk a már joggal 3 csillaggal jelzett Marittima Hotelbe. Ugyan, itt csak reggeli volt, de még ezzel is kiegyeztünk. A szobák tiszták voltak, a fürdő ragyogott. Egy kis papír az ülőkén: fertőtlenítve. Sőt még parkolója is volt! Egy napunk elveszett, de egy hatalmasat aludtunk. Másnap végre egy napot nyaraltunk. Bár azért be kell, hogy valljam, nem volt felhőtlen a dolog, hiszen nem tudtuk hétfőn mi vár ránk. Arról nem beszélve, hogy a költőpénzünk jelentősen megcsappant, mivel nekünk kellett kifizetni.

  Egy nagyon szuper strandja volt a szállónak. Tiszta gyerekparadicsom. Simit alig lehetett a játszótérről kicsalogatni néha. Kellemes időnk volt. Simi végre élvezhette a tengert, szedhetett kagylókat, építhetett homokvárat. Amiről az ember ugye egész évben álmodik. Persze az este a csomagolás jegyében telt, hiszen másnap újra költözni kellett. De még nem tudtuk hova. Megreggeliztünk aztán a bőröndjeinkkel kiültünk a szálloda halljába és újra csak telefonálásba kezdtünk. Azt hittük, már reggel hívnak, hogy hova is menjünk, de sajnos több órás várakozás, telefonálás, várakozás következett. Szegény gyerekeket sajnáltam a legjobban, ahelyett, hogy a tengerparton játszottak volna, kénytelenek voltak ott várni velünk. Az én kis csibészem már nagyon nyűgös volt, ami teljesen érthető volt. Végre nagy nehezen 4 óra után sikerült kideríteni, hol is töltsük el a maradék négy napunkat és átmentünk Torre Pedrera-ba. Ami nem is volt rossz, mert jóval nyugisabb volt, mint Rimini. Hála az Ida Hotel kedves tulajdonosainak, végre a kellemes vakációból is kijutott nekünk. A szobák tiszták voltak, az ételek nagyon finomak és bőségesek. A tengerpart is jó volt, bár a felnőttek nehezményezték a partot elkerítő sziklagátakat. Így nem voltak olyan magasak a  hullámok. 

Fantasztikus élmény volt a tengerparton a fejünk fölé lőtt tűzijáték!

Volt aratóünnepség, ahol a traktorok vontatta kocsikról búzakalászokat dobáltak, persze volt aki dísztököt (egyet én is kaptam, kaján mosoly kíséretében). Bort, fánkot és dinnyét osztogattak. Volt ott jókedv bőven. :-) Folyt. köv.

2008. júl. 19. - vavyan1
Címkék: vakáció Kategóriák: nyaralás
Még nincsenek kommentek

Újra gyermek lettél, megitatlak, megetetlek

könnyű kézzel simogatom hüvös homlokod

kék szemeiddel magad elé nézel, rám már nem emeled tekinteted.

Már nem velünk vagy, máshol jársz.

Mendei kis házikóban Keresztkével táncot jársz.

Kicsentétek a gombócot a szekrényből, lesz majd ebből hadd el hadd

ha a mama megjön.

Hintázol a kertben, amivel Irénke egyszer elrepült, mikor levágtátok a zsinórt a fáról,

mikor éppen benne ült.

Majd boldog vagy és szerelmes, szép ifjú asszony.

4 kicsi fiú melletted ugrálnak a gangon.

Késöbb bánat könnye szemedben... szomorú történet,

a papa elment messze, egyedül hagyott titeket.

Aztán sok barát körülvett téged, nem hagytak magadra,

a ház apraja nagyja mindig a konyha kilincsét egymásnak adta.

Majd jöttek az unokák, dédunokák sorban..

Azt mondtad tegnap, túl hamar elmúlt a nyár,

a könnyeimmel küszködök azóta....

Itthagytál és nem voltam melletted, hogy fogjam a kezed

hogy segítsek , ne légy egyedül mikor átléped e világ küszöbét s őseidhez megtérsz.

Itt hagytad kis megsanyargatott tested, hogy új ruhát öltsön majd, szebbet, boldogabbat

Mama szeretleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeek

2008. jún. 24. - vavyan1

Eddig 1 komment érkezett